Elmúlt majdnem 7 hónap mióta kibővült a kiscsaládunk egy kis manóval és azóta annyi mindent történt velünk, hogy hirtelen azt sem tudom, mivel kezdjem. Mostanában nem volt időm az írásra sem, de csak azért mert minden percet ki akarok használni, amit vele tölthettek, így inkább játszok vele, vagy olvasok neki, vagy táncolunk és éneklünk. Amikor meg alszik.. hát akkor általában azt se tudom hol áll a fejem..

Azt hiszem, mint a legtöbben, én is igen keveset foglalkoztam a szülés utáni idővel. De valahogy mintha nem fogtam volna fel, mi is vár "odaát". Persze voltak elejtett, “jó szándékú” beszólások, miszerint: most aludd ki magad, mert utána sokáig nem fogod tudni. De én, személy szerint nem voltam hajlandó ezeket komolyan venni. Azt gondoltam, ezek csak a túlzások, de mekkorát tévedtem.
Amikor a pár hónapos babád végre elaludt, és hirtelen rád szakad némi szabadidő. Mit teszel? Beraksz egy mosást? Alszol? Lezuhanyzol? Ha kicsit is olyan vagy, mint én, akkor ezek közül egyiket sem végzed el. Mert mire odaérnél, hogy eldöntöd, melyiket válaszd, már fel is ébredt a babád. Mindenbe belekezdesz, kicsit pakolsz, kicsit mosogatsz, kicsit tanulsz a nyelvvizsgádra, aztán eszedbe jut, hogy nincs tiszta ruhád… A végén semmi sincs kész, a ruhák hegyekben, és félig van elmosogatva. Arról már nem is beszélve, hogy az alvás már régen elkerül téged. 

Két tanács van, amit minden anyuka megkap, amikor megszületik a babája: “aludj, amikor a baba alszik” és “fogadd el a segítséget.” Én például sosem tudtam aludni, amíg a babám aludt, mert folyton ideges voltam, hogy biztos pont akkor ébred majd fel, amikor én végre álomba merülnék. Az pedig rosszabb, mintha egyáltalán nem aludnék, így inkább ébren maradtam. Nálam sajnos az is baj volt, hogy hiába jöttek családtagok, barátok segíteni, nekem nehezen ment, hogy rájuk bízzam a babámat. Bűntudatom volt, ha énidőt kaptam volna, úgyhogy inkább én is ott voltam velük, amíg valaki más foglalkozott a babámmal, ami viszont nem jelentett igazán pihenést. Patthelyzet, amiben valószínűleg rajtam kívül még sok más anyuka is belekerül.
Valami teljesen új kezdődik ilyenkor, amire valójában egyetlen okos könyv sem tud felkészíteni. Mégis, olyan alapvető kérdésekre nem tudtam a választ, miszerint baj-e, ha többet eszik a baba, mint amit átlagosnak tartanak a szakemberek? Vagy alhat-e napközben mellettem, a kanapé biztonságos sarkában? Zavarja-e a beszédünk alvás közben? Ha ébren van, mégis mit csináljak vele, ha már megetettem, átpelenkáztam, és mégis üvölt valami miatt? Hogyan különböztessem meg a sírás fajtáit, és így tovább. Nem volt olyan nap, amikor ne merült volna fel legalább 10 újabb kérdés vagy probléma, amikor úgy éreztem, már megint nem vagyok elég felkészült vagy ami még gyakran megfordult a fejembe hogy SZAR ANYA VAGYOK.

Tényleg igaz, hogy szép lassan megtaláljuk a választ és a megoldást minden kérdésre és felmerülő akadályra. Jó, ha van pár rokon vagy ismerős, akit bármikor felhívhatunk, és nyugodtan sírjunk, amikor és ahol csak ránk jön. Ráadásul tényleg minden változik, sokszor napról napra, úgyhogy nem érdemes megszokni szinte semmit. Úgyhogy kitartást minden kedves első babás kismamának! És nyugalom, a másodiknál biztos mind sokkal ügyesebbek és lazábbak leszünk – vagy nem