Életem leghosszabb és legrosszabb éjszakája volt. Bence alig volt 1hetes. Már 2 napja nem volt normális széklete, erőlködött, sírt, üvöltött. De a gyerekorvosunk szerint ez tápszeres babáknál teljesen normális, mert meg kell várni míg a baba szervezete hozzászokik és beáll. Különben is valamennyi anyatejet biztos kiszív és az zsírosabb és attól is lehet sűrűbb neki. Nem így gondoltam, de ő az orvos, gondoltam ám legyen igaza. De a pici hasa egyre feszesebb lett, mivel ő attól még éhes volt, és kérte az ételt. Láttuk, hogy szenved, de türelmesek akartunk lenni, hiszen azt mondták nekünk, hogy majd javulni fog. Rosszul döntöttünk, hallgatni kellett volna az anyai ösztönömre, de nem tettem.
Április 17-én éjszaka nem aludtunk semmit, nem tudtuk megnyugtatni, csak sírt és sírt. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Szörnyű volt látni a kis szemében a fájdalmat, és hogy várja, hogy segítsünk neki, de nem tudtuk, hogy mi tévők legyünk, így csak sírtunk vele és az internetet bújtuk az éjszaka, hogy mivel segíthetnénk neki. Minden praktikát kipróbáltunk…itattuk vele kamillateát cukrosan, tornáztattuk, hőmérőztünk..stb. De sajnos semmi nem segített neki. Egész éjszaka virrasztottunk vele, és vártuk a 8órát, hogy hívhassuk végre a doktornőt, hogy segítsen nekünk. Azt mondta a telefonba, hogy vegyünk szélcsövet és Infacolt, és ezektől majd jobb lesz. Könnyítettek is rajta, ideiglenesen. Már ott tartottunk, hogy naponta szélcsöveztük, és annyira erőlködött szegény, hogy véres is volt a széklete. Felhívtam ismét a gyermekorvosunkat, akinek elmondtam a problémánkat, aki azt mondta, hogy ez természetes (?!!!!) és csak akkor szélcsövezzem, ha muszáj. Mondtam neki, hogy nyilván nem jószándékból nyomkodom fel neki a csövet, hogy kemény székletet tudjon csak kierőlködni, hanem azért mert szenved, és már vér is van a székletében mellesleg. Na, a véres rész említésénél már ő is elgondolkodott, hogy valami nem oké, és mondta, hogy akkor tápszert váltunk. A helyzet valamelyest rendeződött, de nem volt tökéletes. Még mindig adni kellett neki Infacolt, amit később védőnői tanácsra átváltottunk Espumisan cseppekre.

Azóta a széklete javult, már olyan állagú, mint amilyenek kell lennie. Viszont most a napokban egyre nyugtalanabb lett megint, csak kézben nyugodott meg, ha járkáltunk vele. Nem tudtuk lerakni, nem kötötte le a játék, az alvással is probléma volt. Eddig átaludta az éjszakát, most megint nem, többször felsír. Így elmentünk az ügyeletre, ahol egy kedves gyermekorvos javaslatára elkezdtünk neki gyümölcsöt adni, Valamint írt fel neki gyógyszert, amitől elmúlt a gyomorfájdalma, viszont kába lett kissé. És aki elmondta nekünk, hogy a tápszer, amit most kap, az csak napi 1szer kellene adni neki, mert az gyógytápszer csak, és hogy valószínűleg amiatt nem, olyan az emésztése. Igaz még mindig nem tisztázott, hogy mi pontosan a baja, de egy másik gyermekorvossal azon vagyunk, hogy kiderítsük.

Azóta is bánjuk, hogy nem hallgattunk előbb az ösztöneinkre, hogy arra a doktornőre hallgattunk, aki csak telefonon keresztül hallgatta meg a panaszainkat, aki az első hónapos vizsgálat után azt mondta, hogy többet gyarapodott, mint kellene, de még nem túlsúlyos, hogy vegyem el a kisfiamtól az ételt, mert többet eszik, mint ennyi idősen kellene és majd kövér lesz. Most már tudjuk, megkérdezzük ugyan a gyermekorvosunkat, de ha úgy érezzük, akkor kikérjük más véleményét is.

(Illusztráció: Saját kép)