Rengeteg anyuka van, akinek nagy trauma, hogy nem tud szoptatni-én is ezek közé az anyukák közé tartozok.
Mikor kismama voltam, akkor rengeteg előtejem volt (legalábbis az én megállapításom szerint, hiszen ezt az időszakot rengeteg pólóm bánta. Viszont majd 4 hónapja, miután magamhoz tértem a műtét után, és rám rakták a kis pöttömöt, akkor tudatosult, hogy sajnos a pici nem szív ki tejet. Nyilván császáros voltam, így tudtam, hogy később is megindulhat, így vártam türelmesen. De a kisfiam, amint mellre lett helyezve, bealudt. Állandóan.. Mint kiderült nem volt meg szegénykémnek a szopási technikája sem. Így hiába próbálkoztunk kínkeservesen, csak annyit értünk el hogy kisebesedett a mellem és a tejem is elapadt. Pedig mindent kipróbáltunk, így viszont maradt a tápszeres megoldás.
Természetesen szerintem is az anyatej lenne a megfelelő táplálék egy csecsemő számára, de mi van akkor, ha ez nem megoldható?! Miért lennék ettől kevesebb, mint az anyatejes anyukák, miért lenne ettől bárki kevesebb?
Akárki kérdezte meg, hogy és „anyatejes baba?”, mikor azt a választ kapja, hogy NEM, akkor miért gondolják, hogy meg sem próbáltam, hogy rögtön a tápszerhez nyúltam? Miért kell lekezelően nézni? És ami a legfontosabb, mi jogon kérdezi meg csak úgy bárki is, aki nem közeli rokon, vagy ismerős?Az pedig, hogy azt hangoztatják, hogy egy anyatejen felnővő gyermek és anyukája sokkal szebb, kiegyensúlyozottabb, intelligensebb, jobb magatartású lesz, az számomra felháborító!!!
Sok anyának nem indul meg a teje, vagy elapad, aminek rengeteg oka lehet. Gondoljunk csak a stresszre, a hatalmas elvárásokra, amelyeket a környezet szab az újdonsült anyukára, vagy az is lehetséges, hogy az anyuka olyan gyógyszert szed, ami mellett nem lehet szoptatni, esetleg nincs elég tejmirigye. Lehet gond a baba oldaláról is. Előfordulhat, hogy valamilyen ok miatt nem képes anyatejjel táplálkozni., például nincs meg a szopótechnikája. Ennek ellenére mégis meg vagyunk különböztetve. Megkapjuk, hogy féltjük a mellünket, lustábbak vagyunk, nem akarunk felkelni a babához éjjel, annak ellenére, hogy a tápszeres babák is ugyanúgy ébrednek éjszaka, mint az anyatejesek és akkor kell még neki állni tápszert csinálni. Sokak szerint sokkal egyszerűbb tápszert adni, de gondoljunk csak arra, hogy ki az, aki önként vállal rengeteg pluszköltséget és előkészületet? Ki szeretné önmagától mindennap ezt a monotonitást, ami a tápszer készítéssel jár? Ki választaná magától ezt az utat, ha ott lenne számára a lehető legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás: az anyatej?
Számomra ő a legtökéletesebb, és ami a legfontosabb hogy egészséges a tápszeresség ellenére is. Egy ideig őrlődtem miatta, de most már túltettem magam ezen az anyatejes ügyön. Úgyhogy kedves tápszeres anyukák, ne keseredjetek, így is fel fog nőni a picurka!
