Sokat gondolkodtam hogy elindítsam e ezt az oldalt. De végül kis rávezetéssel és sok gondolkodás után rájöttem, hogy én is örültem volna, ha valaki megmutatja, hogy milyen is a kismama élet, hogy milyen a szülés, hogy mit fogok érezni, gondolni közbe, és hogy milyenek lesznek a következő hetek-hónapok az új kis jövevénnyel. Kicsit féltem belekezdeni, mivel magammal mindig negatív vagyok. De szeretek írni, és szeretném ha más is tudná hogy ezekkel a gondolatokkal nincs egyedül. 

Rengeteg könyvet, netes oldalt, blogot olvastam, mivel úgy éreztem, hogy nem leszek felkészült a kisfiam érkezésére. Mindent meg akartam tenni, hogy ne szenvedjen semmibe hiányt. Mindenről tanácsot kértem, de még akkor sem éreztem úgy, hogy megnyugodhatok.
Majdnem 3 hónap telt el mióta megszületett. És még mindig vannak kétségeim, hogy mindent jól csinálok e. Így úgy gondoltam létrehozok egy oldalt, ahova olyan emberek csatlakozhatnak, akik szintén így gondolkodnak, mint én, vagy akik csak szimplán segíteni akarnak nekünk. Itt megoszthatjuk egymással tapasztalatainkat, tanácsokat adhatunk egymásnak és együtt nevethetünk, sírhatunk bizonyos sztorikon.
Itt most nem arra gondolok, hogy még a széltől is óvom a gyerekem. De az anyai ösztön -amint a kezembe adták a csöpp kis testét-beindult. Rettegek, hogy valamit rosszul csinálok, és emiatt valami kárt teszek benne. Nem pont fizikai, hanem lelki vagy fejlődési. Nem akarok semmit ráerőltetni, nem akarom, hogy ha valamit nem úgy csinál 1 hónaposan, mint a többi 1 hónapos akkor emiatt rossz anyának érezzem magam.  

Szóval röviden ezért kezdtem el ezt a blogot.

(Illusztráció: Pinterest)

Üdv: Ági